2012. december 23., vasárnap

Boldog, gondtalan, örömökben gazdag Karácsonyi ünnepeket kívánok!



A világnak azt kívánom:
legyen szívében karácsony!
Közeleg, ideér holnap,
szavaim már harangoznak.
 

(Falu Tamás)

Wass Albert: Az én titok-karácsonyom



Wass Albert: Az én titok-karácsonyom 

 /részlet/
 

"Megtanultam tisztelni az ünnepeket.
Az ünnep Isten ajándéka, más, mint a többi nap,
s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőződve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. 
Az ünnep önmagunk fölemelése.
Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, felülemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken..."

Móra László: Karácsony édes ünnepén


Móra László: Karácsony édes ünnepén
 
 
Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Mentovics Éva: Az ünnep csendje


Mentovics Éva: Az ünnep csendje
 
Csend ült rétre, völgyre, bércre,
hó-illatú esti csend.
Ág se moccan, lomb se rezzen,
lám, a szél is elpihent.

Nem fúj testes hóbuckákat,
nem ráz kopár gallyakat,
elcsitult egy fenyőágon,
szótlan, szinte hallgatag.

Harang szól az esti csendben,
gyertya fénylik, s halld: amott
apró csengők csilingelnek
karácsonyi dallamot.

Pilinkélő hó szikrázik,
völgyön, bércen hűs lepel…
csillag gyúl a messzi égen,
lám, a menny is ünnepel!

Örömódát dúdol ajkunk,
a szeretet szép dalát…
csillámfényű varázs lengi
át az egész éjszakát.
 
 

Heltai Jenő: Karácsony


Heltai Jenő: Karácsony

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor minden csupa fény,
Amikor minden csupa pompa
És csillogó a karácsonyfa,
Mikor az angyal szárnya lebben
És békesség van szívekben,
Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
Amikor gazdag és szegény örül,

A szeretet nagy ünnepén,
Mikor kiújul a remény,
Amikor testvér minden ember
És egy a másnak könnyes szemmel
Bocsátja meg sok vétkeit,
A dús a kolduson segít,
Mikor fehéren száll a béke árnya
Minden kunyhóra, minden palotára,

A szeretet nagy ünnepén,
Amikor annyi költemény
Hirdeti ékes mondatokban,
Hogy végre ismét karácsony van,
Mikor övéihez rohan
Mindenki meghatottan, boldogan,
Mikor mindenki egyetért,
Mindenki egyért, egy mindenkiért.

Kovács Gabriella: Karácsonyi csend...



Kovács Gabriella:
Karácsonyi csend...
 
Szenteste közeledtével a rohanás
véget ér, s talán elmélyülünk az évnek
e szép ünnepén. Jutott sok nehézség az
idén is, volt sok hajsza, kell a megpihenés
ha eljön a szeretet napja...

Bár nem csak e pár napon kéne, hogy
egymást szeressük, egymásra figyelve
a megoldást keressük...hisz olykor nehéz
az életünk minden perce, ha tagadjuk is,
vágyjuk a megoldást, reménykedve...

Itt van hát karácsony, újra elérkezett,
ismét elrohant egy esztendő...kinek nehezen,
kinek könnyebben hozta el ezt az ünnepet!
De a díszes fenyőfánál "közösek" a percek,
Szeretet és béke, őrizze e csendet...

Füle Lajos: Karácsony


Füle Lajos: Karácsony

Mindig szép volt, mindig szép marad,
amíg gyermek lesz az ég alatt.
S mindig lesznek, míg a föld forog,
ünnepváró, pöttöm vándorok.
Én is, ámbár felnõtt a nevem,
ma is várom, ma is szeretem,
s amíg az ember gyermek egy kicsit,
mindig is vár tõle valamit.

Karácsony vagy fenyõünnep?
Nem bánja azt a Mindenható.
Jézus, aki akkor született,
átlépi az évezredeket.
S ajándékát boldogan veszi,
aki hisz és aki nem hiszi.
Hisz õérte és õáltala
csendül fel az ember dallama.

Mindegy: vallja vagy tagadja-e?
Mindaz, aki él, Õbenne él.
Karácsonykor szíve, ha derül,
öntudatlan Õneki örül.
S Õvele, ki Megváltó, csodás,
jászolbölcsõs, töviskoronás.

Ady Endre: Karácsonyi rege



Ady Endre:
Karácsonyi rege

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
 
 

Pálfalvi Nándor: Karácsony


Pálfalvi Nándor: Karácsony
 
Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.


Tóthárpád Ferenc: Ó, Jézuska


Tóthárpád Ferenc: Ó, Jézuska



Ó, Jézuska, Jézuska!
Karácsonyod mit hoz ma?

Fenyőillat-éjjelen
szereteted meglelem.
Kis szívemben ott találom,
mint a kincset, jól bezárom.
Ó, de hiszen gazdag vagyok,
s akkor lesz több, hogyha adok!

Ó, Jézuska, köszönöm
földi s égi örömöm!


Karácsony szelleme



Karácsony szelleme

A karácsony talán az emberiség egyik legnagyobb ünnepe, az emberi érzelem legnagyobb kifejezésének az ünnepe, a szeretet ünnepe. A karácsony, mint bizonyság, mindig megmutatja, hogy az ember valójában miért van a földön, miért él itt, mi a célja ezen belül a létnek. Ez a cél valójában a szeretet megtanulása, a szeretet megtapasztalása, de ami a legfontosabb, a szeretet felismerése. Nagyon sokszor egy karácsony estén évtizedes feszültségek múlnak el.
Nos, mi lehet ennek az egésznek az oka? Talán elképzelhető, hogy a világot alkotó tudat ezen az éjszakán, karácsony éjjelén maga is mintha alászállna az emberek közé és szétáradna az emberek között, s ez a szétáradás valójában az emberi lélek hatalmát, az emberi lélek fényét jelenti.
Az emberek összekapcsolódnak egymással, szinte automatikusan, s ez az összekapcsolódás le tudja győzni az akadályokat. Hiába gondol valaki éppen valami szürke hétköznapi dologra, ami jellemzi a mai kultúrát és társadalmat, akkor is van a karácsonynak valami megfoghatatlan mélysége, misztériuma, varázsa, s ez a szeretet. A szeretet ezen az éjszakán - mint megnyilvánult erő - jelképezi az embereknek, ha egyszer működik, akkor miért ne működne másodszor is. Ha egyszer az ember meg tudja tenni, hogy szereti a másik embert, akkor semmi nem tiltja neki, hogy annak folytatása legyen, hogy működjön, hogy állandóvá tudjon válni. Az embernek éreznie kell azt, hogy mindig képes a megújulásra, a felismerésekre, és mindig képes befogadni azokat az információkat, amelyek az ő számára a szeretetet és a boldogságot jelképezik.
A karácsony, mint egy örök visszatérő jelzi és tanítja az embernek, hogy van valami, amire mindig oda kell figyelnie, mindig szem előtt kell tartani, hogy valójában az nem minden, ha az ember egy gyönyörűszép, zöld fenyőfát feldiszíthet, - hanem az a fontos, hogy megérezze a másik ember lelkéből áradó szeretetet.
A régiségben ezek az idők, a karácsony körüli ünnepek, a karácsony idején történt ünnepek az „év fordulókkal” függtek össze. Karácsony körül voltak a leghosszabb éjszakák, karácsony után már elkezdett növekedni a fény, elkezdtek a nappalok hosszabbodni, ami azt jelentette, hogy a sötétség felett az értelem újra diadalt aratott, újra az ember került ki a fénybe, újra legyőzte önmagát, újra a zárt világból a térbe, a messzeségbe tud átlépni. Mélyen beágyazódva ott él tudatának rejtett zugában, hogy várni kell, amikor a fény eljön, várni kell amikor a fény elkezd növekedni.
A felismerés, az valójában nem abból állna, hogy az emberek ott állnak a karácsonyfa előtt, s csodálják , s arra az egy pillanatra úgy érzik, hogy mint egy több ezer éves, vagy talán még annál is régebbi rituálénak a részesei. . . Nem ez lenne a megoldás igazából, - mert a fa nézéséből, a fa csodálatából még nem ébred föl az emberben az a lehetőség és az a tudás, hogy felismerje önmaga helyét az élet rendszerében. Ellenben, ha az ember magába tekint ezekben a napokban, s végiggondolja saját életét s a gyertyának a fényét, erejét, varázsát, misztériumát a saját életében próbálja meg felismerni, a saját életébe átvetítenie, akkor az élete más jelentőséget, más értelmet kap.
A legfontosabb dolog, hogy az ember fel tudja ismerni, hogy igazából a szeretet az egyetlen erő, amely méltóságot és varázst ad az emberi életnek. Így eggyé tud válni azzal az erővel, amit teremtésnek nevezünk, s azonos azzal az erővel, amit szeretetnek nevezünk. A szeretet maga a teremtés, s abban a pillanatban, amikor a karácsony szelleme megérinti az embert, új gondolatok, új élethelyzetek, új csodák történnek az emberi élet apró kis világaiban, amelyeket azonban nem úgy kell nézni, hogy kicsik mennyiségileg, hisz valójában minőségileg óriásiak.
Az életben minden egyes pillanat fontos, és minden egyes pillanat megismételhetetlen, pótolhatatlan, - de ha szeretet van benne, akkor múlhatatlan is.
Karácsony szelleme mindig arra világít rá, hogy az embernek észre kell vennie, hogy mi végre van itt a földön, mi célból, - ez az egész csak azért van, hogy az ember megtanuljon egy aprócska hitet, de egy óriási szabadságot, amit úgy neveznek: S Z E R E T E T.

(apokrif)

2012. december 22., szombat

Kívánok neked...


Kívánok neked az ablakodba fényeket,
a fényhez szép csendeket,
a csendhez tiszta vágyakat,
s a vágyhoz mindig társakat.

Karácsonyi ajándék ötleteim:


Karácsonyi ajándék ötleteim:
az ellenségednek megbocsátás,
az ellenfelednek türelem,
a barátodnak szeretet,
a partnerednek szívesség,
mindenkinek jóindulat,
minden gyermeknek egy jó példa,
magadnak tisztelet.

 
(Oren Arnold)

Ahelyett, hogy vennék Neked valamit...


Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.

(Paulo Coelho)

Minden szívből szóló...


Minden szívből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében, az ünnepi ebéd közben, a beszélgetésben és nevetésben, minden képeslapban, amit egy barát vagy a család küldött, minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet.

(Noreen Braman)



Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb...


Kínálkozik egy ünnep, és ilyenkor az emberek nyitnak némi rést szorosra zárt kagylóhéjukon, többségük ajándékoz, tehát odafigyel szeretteire, és ebből a figyelmességből juthat másoknak is. Mert az ünnep arról szól, hogy adni örömtelibb, mint elvenni; a szeretethez kevesebb energia kell, mint a gyűlölethez. Aki ad, magát is jobbnak gondolja, részese lehet így az ünnep kegyeletének, még akkor is, ha nem vallásos.

(Kontra Ferenc)


...karácsony van.


A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt jelenti, karácsony van.
 
(Csernus Imre)

Juhász Gyula: Karácsony felé


Juhász Gyula:
Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

... szívünk melegét adni.


Karácsony tájékán sokakban felmerül a vágy, hogy az ajándékozás kényszere nélkül, a tárgyak árában mért szeretet helyett milyen jó volna csak a szívünk melegét adni.

(Papp Lajos)

KARÁCSONY


KARÁCSONY

A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.

Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY .

/Szilágyi Domonkos/

Karácsonyi fények


Karácsonyi fények

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,
ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,
halványak a hitek, és halványak a remények.
Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,
őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.
Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.

Ajándékozás...



Nem vagyunk az ajándékozás szokása ellen, ha a vásárolt vagy készített ajándék valóban kifejezi azt a szeretetet, amit egymásnak átnyújtani szeretnénk, és nem az egész év során elspórolt szeretet helyett adjuk.

(Simon András)

A karácsony üzenete a gyermekek lelkében...


A karácsony üzenete a gyermekek lelkében ölt testet. Ők még nem félnek, nem kételkednek, nem ábrándította ki őket a felnőttek világa.

Karácsony csodája...


Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.

(Csitáry-Hock Tamás)

2012. december 3., hétfő

...mert nem lehet a csoda nélkül élni.


Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.
 
 (Márai Sándor)

A karácsonyba vetett hit...


A karácsonyba vetett hitet még sokáig őriztem, szerettem volna hinni varázsában; emlékeim között szerepelt néhány hócsikorgású, gyanta- és gyertyaszagú, örömteli karácsony, de már nagyon a múltban, talán hamis emlékként, melyet az ember csak kitalál, hogy vigasztalja magát, ám valójában soha nem élte át; de én őrizgettem magamban ezeket a karácsonyokat, amikor mindenki jó volt a másikhoz, és kerestük egymás örömét.

(Szakonyi Károly)

Az adventi időszak szimbóluma...


Az adventi időszak szimbóluma az adventi koszorú. A karácsony előtti négy hét az ünnepvárás évszázados jelképe. A négy gyertyát egyesével, a karácsonyeste előtti négy egymást követő vasárnapon kell meggyújtani. Mire meggyújtjuk mind a négyet, a karácsony már szép csendben meg is érkezett.


Advent: a várakozás megszentelése


Advent: a várakozás megszentelése

Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.

Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.




                                                    

(Pilinszky János)

Karácsony – szeretet ünnepe?


Karácsony – szeretet ünnepe?
 
Sokszor halljuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Mindenki együtt van a szeretteivel. A reklámokból boldog családok vigyorognak ránk, akik együtt díszítik fel a karácsonyfát, és biztos nagyon szeretik egymást. És látszik, hogy minden szép és jó, majd együtt kibontják az ajándékokat, és mindenki örül. Körülbelül így néz ki egy nem hívő ember karácsonya. És a miénk? A miénk azért kicsit más… Kicsit? Ugyan már! Teljesen más! Sokkal szebb!
            Emlékszem, mikor olyan 4-5 éves voltam, mindig nagyon vártam a karácsonyt. Nálunk otthon nem volt közös karácsonyfa-díszítés, hiszen a karácsonyfát és az ajándékokat az angyalka hozta! Karácsony előtt 2-3 nappal egy szoba éjszaka kulccsal bezáródott, és oda nem lehetett bemenni, mert ott az angyalkák díszítették a karácsonyfát. Még a kulcslyukon sem lehetett benézni, mert azt mondták a szüleink, hogy nekik kiskorukban, mikor benéztek a kulcslyukon, az angyalka a szemükbe fújta a port, és sokáig nem láttak. Tehát nem volt érdemes benézni a kulcslyukon…J  Majd Szenteste, mikor mindenki együtt volt,  a Szentírásból  olvasott nagyapám (ő volt a legidősebb), és egyszer csak az olvasás közben, megszólalt egy csengő a bezárt szobából, és zene hallatszott (kazettáról, de akkor ezt én nem tudtam). És mikor a tesóimmal bementünk a szobába, akkor ott volt a sötétben a világító karácsonyfa, alatta az ajándékok. Ekkor közösen még énekeltünk, majd imádkoztunk, és csak utána lehetett lerohanni az ajándékokat. Mindent egybevetve, szép volt…
            No de mit akartam ebből kihozni? Csupán azt, hogy persze mi is szerettük/szeretjük egymást, de a karácsony nem erről szól. A karácsony szeretet nélkül nem karácsony, de nem csupán a szeretetről szól a karácsony. Hiszen ha erről szólna, akkor csak egy lenne a többi (nem vallásos) ünnep között. De a karácsony ennél valami sokkal több. Azon kívül, hogy szeretjük egymást, és ajándékokat kapunk, nekünk másról is kell hogy szóljon a karácsony. Hiszen a karácsonynak van egy hangulata, számomra mindig egy kicsit, titokzatos, várakozással teljes ünnep ez. Pont mint a napkeleti bölcsek és pásztorok számára. Hiszen ők sem tudták, pontosan mire számítsanak, csak azt tudták, hogy megszületett a világ Megváltója, aki szereti őket. Persze, ők is vittek ajándékot, de nem ez volt a lényeg, nemcsak átadták az ajándékokat, aztán elmentek, hanem ottmaradtak Jézussal, Máriával, és Józseffel, és ünnepeltek, imádkoztak együtt, örültek, hogy megtalálták azt, akit már régóta kerestek. Tehát számukra sem az ajándékokról szólt a karácsony. Átadták őket és kész. Persze biztos Jézus is örült nekik, de nem ragadt le azoknál. Meg biztosan örültek, hogy együtt lehettek, és szerették egymást, de a lényeg nem ez volt. A lényeg maga Jézus volt, az hogy megszületett, közöttünk van! Az, akire már 4 hete várunk, végre megjött!
            Éppen ezért kívánom mindenkinek, hogy mi se ragadjunk le csupán az ajándékoknál és a szeretetnél, hanem merjük felfedezni, hogy tulajdonképpen kit is ünneplünk!

/ Boldvai Márton Betalan O. Praem., 2007.12.22, 2007. 21 /
                                                                                                                              
(Berci testvér)
 

2012. december 1., szombat

Hiába keresed a feldíszített fán...


Hiába keresed a feldíszített fán
nem találod meg a megvásárolt ajándékokban
nincs belesütve a bejglibe és mézeskalácsba
nem foglal helyet az ünnepien terített asztalnál

egy helyen létezik
onnan árad ki
felragyogtatva a csillagokat is
fényével áthat
melegébe ölel

az a pont a világ közepe

szívnek nevezik.
 

(Ara Rauch)

Ha a lelkünk egymáshoz ér...

Ha a lelkünk egymáshoz ér, az adja az ünnep igazi értékét és melegét. Ha e mellé szépen terített asztal társul, finom étkekkel, az emeli természetesen az ünnep fényét, de szeretet nélkül az anyagi világ értéktelen és elenyésző halmai lesznek csupán.

(Simon  András)


Karácsony tájékán...

Karácsony tájékán sokakban felmerül a vágy, hogy az ajándékozás kényszere nélkül, a tárgyak árában mért szeretet helyett milyen jó volna csak a szívünk melegét adni.
 

(Papp Lajos)





Karácsony-szeretet ünnepe

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.
 

(Wass Albert)