Karácsony szelleme
A karácsony talán az emberiség egyik legnagyobb ünnepe, az emberi
érzelem legnagyobb kifejezésének az ünnepe, a szeretet ünnepe. A
karácsony, mint bizonyság, mindig megmutatja, hogy az ember valójában
miért van a földön, miért él itt, mi a célja ezen belül a létnek. Ez a
cél valójában a szeretet megtanulása, a szeretet megtapasztalása, de
ami a legfontosabb, a szeretet felismerése. Nagyon sokszor egy
karácsony estén évtizedes feszültségek múlnak el.
Nos, mi lehet ennek az egésznek az oka? Talán elképzelhető, hogy a
világot alkotó tudat ezen az éjszakán, karácsony éjjelén maga is mintha
alászállna az emberek közé és szétáradna az emberek között, s ez a
szétáradás valójában az emberi lélek hatalmát, az emberi lélek fényét
jelenti.
Az emberek összekapcsolódnak egymással, szinte automatikusan, s ez
az összekapcsolódás le tudja győzni az akadályokat. Hiába gondol valaki
éppen valami szürke hétköznapi dologra, ami jellemzi a mai kultúrát és
társadalmat, akkor is van a karácsonynak valami megfoghatatlan
mélysége, misztériuma, varázsa, s ez a szeretet. A szeretet ezen az
éjszakán - mint megnyilvánult erő - jelképezi az embereknek, ha egyszer
működik, akkor miért ne működne másodszor is. Ha egyszer az ember meg
tudja tenni, hogy szereti a másik embert, akkor semmi nem tiltja neki,
hogy annak folytatása legyen, hogy működjön, hogy állandóvá tudjon
válni. Az embernek éreznie kell azt, hogy mindig képes a megújulásra, a
felismerésekre, és mindig képes befogadni azokat az információkat,
amelyek az ő számára a szeretetet és a boldogságot jelképezik.
A karácsony, mint egy örök visszatérő jelzi és tanítja az embernek,
hogy van valami, amire mindig oda kell figyelnie, mindig szem előtt
kell tartani, hogy valójában az nem minden, ha az ember egy
gyönyörűszép, zöld fenyőfát feldiszíthet, - hanem az a fontos, hogy
megérezze a másik ember lelkéből áradó szeretetet.
A régiségben ezek az idők, a karácsony körüli ünnepek, a karácsony
idején történt ünnepek az „év fordulókkal” függtek össze. Karácsony
körül voltak a leghosszabb éjszakák, karácsony után már elkezdett
növekedni a fény, elkezdtek a nappalok hosszabbodni, ami azt
jelentette, hogy a sötétség felett az értelem újra diadalt aratott,
újra az ember került ki a fénybe, újra legyőzte önmagát, újra a zárt
világból a térbe, a messzeségbe tud átlépni. Mélyen beágyazódva ott él
tudatának rejtett zugában, hogy várni kell, amikor a fény eljön, várni
kell amikor a fény elkezd növekedni.
A felismerés, az valójában nem abból állna, hogy az emberek ott
állnak a karácsonyfa előtt, s csodálják , s arra az egy pillanatra úgy
érzik, hogy mint egy több ezer éves, vagy talán még annál is régebbi
rituálénak a részesei. . . Nem ez lenne a megoldás igazából, - mert a
fa nézéséből, a fa csodálatából még nem ébred föl az emberben az a
lehetőség és az a tudás, hogy felismerje önmaga helyét az élet
rendszerében. Ellenben, ha az ember magába tekint ezekben a napokban, s
végiggondolja saját életét s a gyertyának a fényét, erejét, varázsát,
misztériumát a saját életében próbálja meg felismerni, a saját életébe
átvetítenie, akkor az élete más jelentőséget, más értelmet kap.
A legfontosabb dolog, hogy az ember fel tudja ismerni, hogy
igazából a szeretet az egyetlen erő, amely méltóságot és varázst ad az
emberi életnek. Így eggyé tud válni azzal az erővel, amit teremtésnek
nevezünk, s azonos azzal az erővel, amit szeretetnek nevezünk. A
szeretet maga a teremtés, s abban a pillanatban, amikor a karácsony
szelleme megérinti az embert, új gondolatok, új élethelyzetek, új
csodák történnek az emberi élet apró kis világaiban, amelyeket azonban
nem úgy kell nézni, hogy kicsik mennyiségileg, hisz valójában
minőségileg óriásiak.
Az életben minden egyes pillanat fontos, és minden egyes pillanat
megismételhetetlen, pótolhatatlan, - de ha szeretet van benne, akkor
múlhatatlan is.
Karácsony szelleme mindig arra világít rá, hogy az embernek észre
kell vennie, hogy mi végre van itt a földön, mi célból, - ez az egész
csak azért van, hogy az ember megtanuljon egy aprócska hitet, de egy
óriási szabadságot, amit úgy neveznek: S Z E R E T E T.
(apokrif)